Sajnos az a helyzet, hogy a karácsony régóta az ajándékozásról szól. Ha meghallja bárhol, hogy egy kisgyereknek nem jut karácsonyra ajándék, akkor sokkal nagyobb eséllyel gondolja úgy az ember, hogy tud ezen segíteni, még ha csak egy aprósággal is. Ezzel nincs semmi baj. A karácsony lényege ez is. Nem csak az, hogy ajándék legyen mindenhol, hanem az, hogy aki tud adjon. És egy picit mindenki tud.
A lényeg, hogy keressük meg a saját lehetőségünket az adományozásra. Mi például az iskolai cipősdoboz akcióhoz csatlakozunk, mert tudjuk, hogy egy apró figyelmesség is hatalmas öröm lehet valakinek karácsonykor.
Még nyáron átválogattuk Emese játékait. Volt, amit akkor kitett, most visszavitt a szobájába. A szobáját is újra átnéztük. Végül lett egy nagy doboz, és egy zsák játék, ami megy adományba. Mindegyik babát megfésültük, megkerestük az eredeti ruháit, felfedeztem, hogy a kifésülő spray velük is csodát tesz. Ezután elköszöntünk mindenkitől, van aki még az én régi babám volt. Sok sikert kívántunk nekik, hogy a dobozban sínylődés helyett tegyenek boldoggá egy pár gyereket. Ez a maradék. Nyár elején rengeteg mindent vittünk be az oviba, szeptemberben a suliba. November elején minimum egy tucatnyi zsák ment adományba tele gyerekruhával. Tavaly ugyanannyi a Mikulásgyárba.
