Mint tudjátok tanár vagyok, így nekünk a tanév már augusztusban elkezdődik. Kezdtük azzal, hogy augusztus elején termet festettünk, aztán bútort pakoltunk, selejteztünk, tankönyveket rendszereztük. Mindemellett a kislányom elsős, ezért a tananyaglista beszerzése, iskolatáska, tolltartó, tornacucc. Közben persze anyának is tollak, tanári naptár, mappák, apróságok.
Nem fogok elkezdeni azon merengeni, hogy mindez mennyibe került, mert őszintén megmondom mindenből a középkategóriásat vettem magamnak is és a gyereknek is. Ennek következtében bőven 100 fölött van a számla. Nem is zavarna, ha a megtakarítást nem vitte volna el a felújítás.
Nem is erről akartam írni. Ami a fejemben most kering, az inkább az, hogy nagyon vártuk az iskolát, és most ebbe a várakozásba belopódzott az idegesség. Milyen lesz? Mire figyeljek szülőként, osztályfőnökként, tanárként, hogy ne aprózódjon el a rájuk szánt idő. Van bennem egy nagy adag félelem, hogy hogyan fog teljesíteni, milyen lesz a magatartása. Nálam sokkal lendületesebb a kislányom, nem az a visszahúzódó egyén, mint én. Közben nagyon anyás lett a költözés után. Folyamatosan ott leszek az épületben, de mégis közben rengeteg dolgom lesz osztályfőnökként, meg alapból tanárként is.
Hogyan tudom ezt a feszültséget feloldani. Erre több javaslatot is kaptam. Az egyik, hogy igyekszem reggel és este megbeszélni vele, hogy mit várhat, és mi történt aznap. Amikor olyan napom van, hogy kirándulunk, nem találkozunk aznap, akkor készítek neki az uzsonnás dobozába egy kis meglepetést, hogy érezze akkor is gondolok rá, amikor nem vagyok ott. Megnyugtató, hogy az elsős kollégák kedvesek, megbízhatóak.
Miközben pakolok, rámolok, kellene még 1-2 hét, már megint a kétség környékez, hogy elég jó leszek-e? Anyának, tanárnak, osztályfőnöknek? Természetesen a válasz nem fekete-fehér. Lehet olyan nap, amikor semmire sem, lehet lesz olyan, amikor mindenben is. De ha emlékeztetjük egymást, hogy ha ingerültebb is vagyok délután, vagy türelmetlenebb, az nem neki szól. Ahogy az sem nekem, ha ő nyűgösebb. Találunk közösen néhány feszültség levezető tevékenységet, amit az iskola és a délutáni tanulás közé tudunk illeszteni.
És néha elég csak ott lenni.