Szép Napot Napsugarak!
Régóta tervezem ezt a bejegyzést. Sok minden összegyűlt. Külön projekt minden posztnál, hogy a felhasználáshoz tervezett fotókat átalakíttatom rajzzá az AI-al. Bár van olyan, ami 10 próbálkozás után se megy neki. A maihoz kicsit sok lett a rajzfilm stílusú, de ezt nézzétek el nekem, hangulatfüggő milyet kérek tőle.
Elsőnek be akartam számolni arról, hogy három napos osztálykiránduláson voltunk Zánkán. Mint minden ilyen alkalommal voltak súrlódások, de összességében életem első ottalvós táboroztatása határozottan pozitívan sikerült. Gyerekkoromban voltam persze ottalvós táborban, de azokhoz képest az Erzsébettábor modern, jól felszerelt, és bámulatosan profin megszervezett. Mármint lehet, hogy azoknak természetes, akik már voltak ott, de nekem elállt tőle a lélegzetem. Külön vonat, helyjegy foglalással, és külön vasútállomás, külön hajóállomás sétahajókkal, mennyi program és lehetőség. Szegény AI nem tudott képet átalakítani hozzá, mert lebegő kávésbögréktől kezdve, túlméretezett fejeken át, a három kézig minden volt, csak az nem, amit kértem. De csak sikerült a végén.
A másik szintén egy kirándulás volt. A Pénzmúzeum hagyott határozottan jó élményt bennem. Tervezzük is, hogy a családdal visszamegyünk az őszi szünetben. Ingyenes a belépés, de regisztrációhoz kötött. Viszont elképesztően luxus érzetet ad az egész kialakítás. Rengeteg interaktív játékkal, és megtapogatható bemutatódarabbal. Az egyik ilyen egy 12 kg-os aranytömb, amit megsimogathattunk. Kifejezetten ajánlom osztálynak, csoportnak, családnak is. Ehhez sikerült a képeket megcsinálni, csak a létszám nem stimmelt a végén.
Személyes pillanat, hogy a kutya-macska összebarátkoztatására tett próbálkozásainkban volt egy fotónyi idő, amikor mindkettő meg tudott ülni az ölemben teljes nyugalomban. Az alapítványi csoportban Cserikém írt egy élménybeszámolót róla: “A farkánál húztam a macskát, mert megkarmolta az orrom. Büntetésből anya kitalálta, hogy béküljünk ki, és mindkettőnket ölbe vett. Én nyugodtan tűrtem, de a macska 3 perc után megint morgott, és kiugrott anya kezéből. Én persze utána. Most szét vagyunk ‘ültetve’. Mindenki a saját kuckójában heverheti ki a megrázkódtatást.”
Ezen kívül a hét fárasztó fénypontja volt egy közös plázázás, amit nagyon vártunk, és pár praktikus, csinos, nem mellesleg „szerelem” ruhával, cipővel gazdagodtunk Emesével. Nem véletlen a boldogság, ugyanis 1,5 év után először megint L-es nadrágot vettem. (Ígérem a héten megírom végre a háttérsztorit.) Átalakítottam kicsit a blog kategóriáit is, rájöttem, hogy azért ment nehezen az indulás, mert olyanba vágtam bele, amiben nem érzem jól magam. Ezért lett a digitális segédanyag készítés helyett a kreatív munkáim bemutatása a cél. Ugyanis ehhez aztán bőven tudok tartalmat készíteni. Kezdetnek összeszedem a régebbieket, aztán ahogy alkotok, úgy fogom feltölteni folyamatosan. Aztán szintén állatos cukiság volt, hogy pont ma a kicsi lány pizsiben szeretgette a házitigrist. Ennyit mára.
