
Sziasztok!
Nehezen szántam rá magam a bevezető, és blog bemutató posztra. Több okból se volt egyszerű elindulni. Először technikai gondjaim akadtak, aztán ihletem nem volt. Illetve ez így nem igaz, a kategóriákhoz rengeteg ötletem van, de bemutatkozni sose szerettem.
Dorottya vagyok, idén leszek 36, némelyek szerint piszok fiatal vagyok, néha nem így érzem, a Csepel-sziget egyik településén lakunk. Ahogy írtam a bemutatkozó fülön első sorban anyuka vagyok, van egy nagyon eleven, okos, kedves kislányom, aki szeptemberben lesz 7 éves, és kezdi is a sulit évvesztesen. Így az augusztus a vendégek és az utazások mellett az első iskolai nagybevásárlásról, készülődésről is szól. Az anyaság mellett tanár is vagyok, az augusztus nálam is a ráhangolódásról szól alapból is. Idén ebbe becsúszott egy teremfestés is, mivel osztályfőnök leszek. Egyébként történészkent diplomáztam először, ebből jött a történelem tanári pálya, mellé pedig egy magyar nyelv és irodalom dupla tárgy. A második diplomámat általános iskolai tanárként a kislányom mellett szereztem meg. Útközben költöztünk is kétszer, a lakberendező lelkem még átalakítaná az utolsó helyet, de időnk van. A költözések között pedig négylábú, szőrös családtagokkal bővültünk. Így lettem társgazdija egy cuki kutyusnak, és egy cicába oltott tigrisnek.
Az Időmorzsa nem az első projektem, rengeteg ötletem volt még egyetemistaként, illetve kezdő anyukaként is. Kísérleteztem egy utazós bloggal, de mivel az utazásból nem lett semmi, töröltem. Elindítottam egy angliai digitális naplót, de mivel hazajöttem azt is megszüntettem. Utólag látom, hogy archiválva megtarthattam volna. Ebből tanulva az utolsó két próbálkozást meg is tartottam. Az egyik a Könyv Klub volt, a másik a Négyszemközt blog. Jobbára ez az utolsó kísérlet hozott kvázi össze a férjemmel is. Ketten írtuk, először barátokként, aztán segített ráébreszteni, hogy többet jelentünk egymásnak. Amikor azt a felületet leállítottam, akkor vágtam neki instagram posztokkal fenntartani az írást, de azok is elmaradoztak.
Az új kezdet az Időmorzsa nem csak egyszerű blog lenne. Egy kicsi mindenből, ami én vagyok, de ugyanakkor szeretném itt bemutatni a hobbiból készített dekorációimat. A kategóriákról részletesebben:
A Kávészünet pont az, amire mindenkinek szüksége van a napi rohanásban. Ide gyűjtöm a mindennapjainkkal kapcsolatos történeteinket. Ide kerülnek természetesen a gyerekkel közös élményekről, a kutyás időszakról és a macskaszelídítésről, vidékre költözésről, kertészkedésről szóló bejegyzések is. A Napfénydoboz a régi blogunk Heti pozitívumok, Nekem bejött, és Pozitívumaink sorozatból kapott ihletet. A Nekem bejött sorozat havonta gyűjtötte össze azokat az élményeket, amik abban a hónapban megdobogtatták a szívünket. Ezt szeretném folytatni valamilyen formában, mert egy kis napfényre mindenkinek szüksége lehet. A Recepttárban igyekszem összeszedni a főzéssel kapcsolatos tapasztalataimat, legyen az jó, vagy rossz. Az IR mellett pajzsmirigy alulműködést is diagnosztizáltak nálam. Nem vagyok nagyon durván se inzulin rezisztens, se pajzsmirigy beteg. De ahhoz eléggé, hogy ha nem tartom a diétát, és nem szedem be a gyógyszerem, akkor nagyon durva tüneteket produkáljak. Nem én választottam, ahogy az allergiáimat sem. De ezek miatt rászorultam a főzéssel való kísérletezgetésre. A Könyvespolcban kicsit a Könyvklub élne tovább, kicsit alternatív kötelezők lennének, illetve bármi, amit a régi irodalom professzorom ponyvának titulált. Újra felfedezett romantikus vagy kalandregények, ifjúsági könyvek.
Az utolsó kategória az Alkotásaim, amiben a Tervezgetőbe az általam tervezett letölthető jegyzeteket, naptárakat, órarendeket, plakátokat fogok feltenni, ha elkészülnek. A Kreatív kuckó egy olyan hely lenne, ahova az általam készített dekorációkat teszem fel bemutatni. Illetve az Évszakműhelybe kerülne minden, ami specifikusan nagyobb ünnepkörhöz tartozik.
Nem ígérem, hogy minden általam tervezett tartalom azonnal elérhető lesz. Fokozatosan szeretném felépíteni a blogot, komoly tartalommal, amibe nyilván munkát kell befektetnem. Emellett hosszú távú tervem is van, de arról majd egyszer később. Elindulni, mint mindennel nehéz, de nem lehetetlen.